Simon története vol 2.

Calais

Út haza az ázott, mosolygós Simonkával.

Változnak az idők, változik a politika, és változik az EU is. Anglia távozni készül, és ez eléggé sok kavart okoz a kutyás világ berkein belül. Angela nagyon aggódott, hogy Simont sokkal nehezebb lesz kiutaztatni 2020 márciusában hozzánk, - amikor is tervezünk kimenni a Cruft's-ra. - Mint most, amikori állás szerint úgy nézett ki, hogy Október 31. dátummal lép életbe  Brexit. Így Október végén kellene kiutaznunk Simonért Calaisba, ahova Angela hozza nekünk és még jópár gazdinak a kutyusát. Meg hánytuk vetettük a dolgot, mert anyagilag sem volt Simon egy olcsó kutya, és ezt a pénzt kifizetni október végéig se volt éppen betervezve az idei büdzsébe. Már az Angliai út ára se volt kevesebb mint 500.000 forint. Amiben persze volt nyaralás is bőven, na de na, Simon árához képest ez az összeg ehhez smafu. 

Végül osztottam szoroztam, vállaltam pár alkalom plusz tolmácsolást és rá is bólintottam Angelánál, hogy jöhet az én fekete oroszlánom. Szuper 4 napos utat terveztünk el barátokkal Calais-ig. 2 közös családi barát jött velünk, Zoli és Feri. Zoli a vezetésbe is besegített, Feri pedig lelkesen nézte velem a netflixet a hátsó ülésen és társaságával emelte az utazás fényét. Szóval első este a cél a Német - Luxemburg határ volt, és ott alvás. Ez egészesen este 7ig teljesen rendben is ment, az autó is gyönyörűen működött, mígnem Dörmi - Igen ez a mi drágalátos kis fekete autónk neve - nem döntött úgy, hogy kiiírja, hogy az akkumulátor nem tölthető. Hát nem mondanám, hogy el voltunk ragadtatva. De nem akartunk este ezen aggódni, Dörmi aksija hatalmas, tudtuk hogy - illetve reméltük - hogy másnap elindul és találunk valami szervízt a Németeknél, ahol ránéznek az autóra és majd gyorsan roboghatunk is tovább Luxemburgba. 

Dörmike

Robi és Simon

Hát ugye... Ember tervez. Az első szervízben reggel megmondták, hogy sajnos ez generátor hiba, ki kell cserélni. De a mi fiatal Audinkhoz sehol nincs alkatrész. Majd hétfőn megcsinálják. Az összes többi szervíz 2 hetet mondott rá, az audi gyári szervíz pedig 1 hetet. Nekiláttam autó bérlő helyeket nézegetni, hol tudunk sosben nézni egy autót magunknak, míg a fiúkkal egeszen délután 4ig jártunk szervízről szervízre, hátha valaki bevállalja a kocsit, a Luxemburgi városnézés már úgyis ugrott. Végül az első szervízbe vissza mentünk, ott voltak a legkedvesebbek - Dörmi tiszteletére legyen mondva, egész pénteken elfurikázott minket, egyem a zuzáját, akarom mondani generátorát, hiaba ilyen én imadom ezt az autót. Ott egy feltétel volt, szerezzünk alkatrészt. Oké jó- szereztünk, bár az se volt könnyű, hétfő reggel mehettünk azért is. Két alkatrészt is kellett venni, mert nem tudták megállíptani hogy az alváz szám szerint melyik való a mi kocsinkba. Lényeg a lényeg, váltottunk egy tonna eurot, és megvettük őket. 

Simonka első éjszalája lakásban

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Feri szülei nagyon közel, kb. fél órára laktak a városkától, ahol dekkoltunk, így az édesapja eljött értünk, és náluk laktunk 4 szuper napot. Ettünk ittunk, dínom dánom volt, szuper jó hangulatban egy gyönyörű helyen. Simonért Ferivel és az édesapjával utaztunk el másnap, így kocsit se kellett bérelni. Hideg esős időben érkezett meg, Angela megsiratta, sírtam én is a boldogságtól, és kb mindentől. Amennyi mindent megtettem én ezért a kutyáért, hogy itt legyen. Na de mindegy is. Szóval Simonka jött, látott győzött és egy szuper bátor fiú volt. Minden érdekelte, mindenkivel kedves volt, lakas furcsa volt számára, de nem félt se a padlón, se a lépcsőn, se a kocsiban. Se sehol. Simonról tudni kell, hogy sosem hagyta el a kertjét, családi életet sosem élt. Parancsokat sosem tudott, így számára ez az élet nagyon új. Na de folyt köv legközelebb. Mára írtam eleget. :)