Vigyázz mit kívánsz!

Bonora mondhatná sok ember, hogy problémás kutya. Igen bizonyos fokon az is, hiszen valamilyen szinten meg van kötve a kezünk. Csak olyan nyaralásra mehetünk, amire ő is jön, külön macera a szálláshely keresése ha éppen nem campingezni megyünk stb... De igazából én nem tartom őt annak. Ha van kutya, amilyet én szerettem volna, akkor Ő olyan. Volt pár kívánságom magamban, milyen kutyát is szeretnék, és igazából egy szavam sem lehet, mert Bono az a kutya, akit valaha az álmaimban elképzeltem, csak éppen teljes valójában.

Amiket szerettem volna:

1. Egygazdás legyen
2. Okos legyen
3. Hűséges legyen
4. Bárhova elvihessem, ne legyen félős
5. Naaagy legyen :D

Ezek kissé közhelyes kívánságok tudom, nehezen is tudom elmagyarázni igazán őket, de pontosan úgy valósította meg ezeket, ahogy szerettem volna. Persze Bono messzemenőleg nem tökéletes. Mérhetetlenül makacs és önfejű, kimondottan domináns, nem riad vissza attól, hogy bárkit megharapjon ha arról van szó, és utálja a gyerekeket. Rajtam kívül csak a páromnak fogad szót, minden más emberi lényt alsóbbrendű létformának tekint, kissé lassú, amit én tudom, hogy lelkesen csinál, az másoknak világfájdalomnak tűnik. De hiába, én így szeretem :)

Bonoval egyébként pontosan azért van a legtöbb baj, mert a fenti tulajdonságok rá különösen érvényesek. Persze a többi kutyára is, Hoemire is. De nem ennyire mélyen. Had magyarázzam meg. Bono egygazdás, rajtam és Robin kívül senki sem büntetheti - abból tragédia lenne -, mint már említettem nem fogad szót, és még csak nem is szereti a családunkat. És ez nem vicc, semmi más óhaj sóhaja nincs, csakhogy hagyják békén.

Okosnak is okos, nagyon gyorsan tanul, gyors felfogású, de nagyon érzékeny a hangulat változásomra, míg Hoemivel hulla fáradtan is tudok gyakorolni, vele képtelenség. Új feladatot megtanítani biztosan. Emellett a problémamegoldó képessége nagyon jó, igazi Houdini, nincs az at ajtó vagy kapu ami az útjába áll. Rengeteg emberi szót ismer, amit sosem tanítottunk neki,

Először is tudni kell, hogy mostmár egyszerre két kutyával sosem járok a suliba. Nincs értelme. Negyed annyit sem tanulnak, én pedig csak idegeskedem. Ha Hoemi habitusú kutyáim lennének csak, semmi gond nem lenne, mert Hoét be lehet tenni a kutyasuli kenneljébe, amíg dolgozunk, és ő addig békésen szunyókál, de Bono esetében ez kizárt dolog. A Népszigeti kutyasuli, ahova járunk, alapvetően jóval nagyobb, mint az átlag sulik, mégis, Bono folyamatos üvöltését még a suli másik végéből is hallom. Ha vele dolgoznék először, akkor a munka után csak büntetésként élne meg az egészet, ha pedig ő a második, akkor már teljesen kifárasztja magát, mert tényleg, jóformán csak addig hagyja abba amíg levegőt vesz. - Egyszer egy ismerősömnél kipróbáltuk meddig bírja... Náluk a kutya nem jöhetett a lakásba, mi pedig vendégségben voltunk náluk. Három ebük volt, egy láncon lévő házőrző, akitől még én is féltem, pedig alapból nem félek a kutyáktól, és két aussie. Bonot és Hoemit az auszmákok mellé tettük, de csak éjszakára, ( egyébként jó nagy helyük volt, nem egy kennelt kell elképzelni) előtte reggeltől este hatig túráztunk, majd gondoltuk a kutyák is fáradtak, nem lesz itt gond. Azt senki sem gondolta, hogy Bono, mégha fáradt is volt, nem értett egyet a helyzettel. Körülbelül 10 perc alatt talált kiutat a kennelből, úgy, hogy a másik három kutya bent maradt. Utána kővel barikádoztuk el, hogy ne tudjon kijönni onnan és meg is tiltottuk neki. Hajnali egyig üvöltött folyamatosan, majd utána csönd lett. Gondoltam magamban elaludt, de azért kinézek rá. Bono éppen az ajtó felé sündörgött, a láncos kuvaszkeverék pedig folyamatosan morgott és ugatott rá. Teljesen lefagytam, rohantunk le érte. Ezután Bono mindig fönt aludt és fönt volt velünk. Az, hogy a két méteres kerítésen hogy tudott kijönni zárt ajtó mellett, a mi napig rejtély. De megcsinálta. Ezért pontosan tudom, hogy ő addig nem hagyja abba az üvöltést, míg be nem fejezzük. Ő ilyen. Kész. Még ha csak a postára is megyek be, és meg kell várnia, már akkor is hallom, hogy kajabál.
A másik megoldásnak gondoltam, hogy akkor ott marad velem mindkét kutya edzésen, csak akkor felváltva kötöm majd ki őket. Hoeminél szintén működött a dolog. Bononál nem. Elrágni ugyan nem rágta el sosem a pórázt, de ugyanúgy hisztériázott, mintha a kennelben lett volna, ráadásul ezzel nem csak engem, de az egész agilitys társaságot is idegesítette. Így Bubu és Hoemi külön járnak suliba. Nekem pedig sokkal sokkal egyszerűbb így, mert nem kell másra koncentrálnom.