Simon kalandok Vol 1.

Simon amikor végre már élvezi a kállítást

Mosolygós Simonka

Hogyan is lesz egy kennel kutyából teljes értékű családi kutya? Ez a bejegyzés most erről fog szólni. Simonért hiába dolgoztam meg olyan keményen, mégis valahol úgy érzem Ő a sors ajándéka nekem. Pár könnycsepp is gyűlik a szemembe, de Simon kísértetiesen hasonlít karakterében az öreg néhai kutyámra, Bonóra. Persze eleinte nem volt ez mindig így, hiszen amikor megérkezett, még azt sem tudta körülbelül hogy merre van arccal. Borzasztóan zavart volt. Egész életében idáig egy kennelben élt, illetve volt egy kifutója, és néha a kan társaival játszott és fedezett. Ez volt Simon élete. 

Simon sosem volt egy félős kutya, minden szituációra jól reagált, még lakásban, lyukas lépcsőn, bármin teljes nyugalommal sétált. Kutyákkal, kanokkal szembeni agressziója nem volt (na ebben nem hasonlít Bonóra :D ). Első dolog ami borzasztóan aggasztott vele kapcsolatban, hogy nem evett az első két hétben amikor megérkezett vagy lopott, amikor nem láttuk. Vagy kézből tudtam körülbelül a 10. nap után beleimádkozni az ételt. Zárhattam ketrecbe, etethettem kutyákkal arra apellálva, hátha eszik mert irigy, etethettem egyedül, semmi sem hatott nála. Annyi látszott, hogy a kutya nagyon meg van zavarodva. Eleinte sétálni se nagyon vittem, úgy gondoltam akklimatizálódjon és első körben engem szokjon meg. Mivel női tenyésztője volt, látványosan jobban viszonyult és kezelte a nőket. Engem szinte azonnal a szívébe zárt, és én lettem az ő "megmentője". 

A "szabad" Simon

Eleinte kitalálta, hogy a kanapé az ő biztonsági pontja a lakásban, és ha bármi megzavarta, a kanapéra ugrott fel, és onnan kukucskált, hogy mi történik. Még a lakásban is olykor olykor csöpögött a nyála, látszott, hogy stresszel. Ha lehúztuk a Wc-t, Robi erőteljesebben eltrappolt, vagy hangosabban szólt a TV már ugrott a kanapéra és  csak lesett. Egy hét után rájött, hogy semmilyen ismeretlen hang nem fogja őt bántani, úgyhogy kezdett oldódni a lakásban. Már jött ment, elfogadta a jutalom falatot is. Ekkor újabb akadályba ütköztem, gondoltam elkezdem tanítani, ahogy a kölyköket, először az ülre. Na ezzel eléggé mellé lőttem, ugyanis Simon nem értette, mi az a feladat. Sosem láttam még ilyet kutyánál. Azonnal befeszült, és menekült a kanapéra az első egy két próba után. Majd ismét nem fogadott el falatot. Azért én kitartóan két három napig,  - több kutya segítségével, hogy lássa ez mekkora jó dolog - próbáltam mutatni neki, mi is ez. Sikertelenül. Simon csöpögő nyállal üldögélt a kanapén. 

Simon már a lakásban is egy ragacs

Ekkor eldöntöttem, hogy az első két hónapban semmit, de tényleg semmit nem tanítok neki. Pórázon elviszem sétálni, olyan helyekre, ahol elengedhetem kutya társaságban - zárt futtató - elviszem. Ott elengedem. Hagyom, hogy kiélje magát és magától tapasztalja meg a dolgokat. Azt kell mondjam ez volt a lehető legjobb döntésem. Első alkalommal a futtatón, egy órán át leszarta a fejem. Nem érdekelte, hogy én, vagy a falka többi tagja a világon vagyunk. De ez a dolog, alkalomról alkalomra csökkent. Kimbát, a legragaszkodóbb kutyámat mindig magammal vittem. Nála stréberebb kutya a világon nincs. Kimbussal mindig gyakoroltunk valamit, és láss csodát, Simon körübelül 3 alkalom után, magától érdeklődni kezdett, hogy mi lehet olyan izgalmas rajtam, ami oda vonzza az egész falkát, ami olyan jó velem. Így tanulta meg a behívást. Nem trainingeztem rá, megtanította rá a falka. A falka tanította meg pórázon szépen állni és figyelni, a póráz fegyelmet, és az ült. Sőt még a maradot is. Simont semmire nem tanítottam direktben. Egy dolog volt nála a kulcsszó, a türelem. Őszintén megmondom, hogy nekem ő volt Niobé és Bono mellett a legnagyobb falat eddig kicsiny életemben. Mert én olyan ember vagyok, aki haladni akar. fejlődni az ebekkel, csinálni menni. Nála pedig lassítanom kellett. Hagynom kellett, hogy az ő tempójában haladjunk, és igazából csak utat mutattam neki, és csak reménykedhettem benne, hogy elfogadja ezt az utat. 

Gyűjteményével. 

Pocakvakartató 

Simonka sétákon se megy messzire már

Simon viszont továbbra is napról napra jobban meglepett engem. A kapcsolatunk egyre szorosabb lett, végül teljesen a bizalmába zárt. Nagyon látványos volt a pálfordulás nála, amikor az egyik nap rámorgott az én matrica Kimbámra, hogy én csak az övé vagyok. Ezért természetesen kikapott. Nem nagyon, Simont nem kell bántani, neki elég egy hangos szó. Mindenesetre, akkor ledöbbent, hogy én nem csak egy izgalmas dolog vagyok, hanem valaki akire talán fel kell nézni. Valahol ekkor tudatosult benne igazán, a falka tudat, és hogy ennek a falkának bizony én vagyok a vezére. Ekkor vittem el az első, falkás póráz nélküli sétára. Nagyon bátor voltam, el is mehetett volna, de én úgy gondoltam, most már kötődik annyira, hogy nem fog elmenni. És egy sétán még jobban éreztethetem vele, látványosan a falka segítségével, hogy a ki a vezér. Ez olyan szinten bevált, hogy Simon a séta második felétől csillogó szemmel mosolyogva kb elsőként rohangált mindig be hozzám. Itt éreztem először azt, hogy átkattant benne valami. Simon ettől a naptól fogva lett az ÉN kutyám. Az én ragaszkodó, bújós kedves okos tüneményem. 

Simonnal a négy hónap alatt elértük, hogy imádjon mindent átugrálni, tökéletes kanapé kutya legyen. Megtanulja a kunyerálás és a papucslopás művészetét. Rájöjjön, hogy lehet professzionális módon kitúrni a többi kutyát. Hogy a vacsorát egyedül, segítség nélkül, több kutya mellett is meglehet enni jóízűen. Hogy a tanítás egy szuper izgalmas dolog, a klikker pedig még inkább. Emellett pedig viszonylag elfogadta a kiállításokat, bár nem mondom, hogy rajong értük, így ha az intert befejezte nem is erőltetjük ezt nála tovább. Fürdésnél pördül fordul mancsot ad ha kérem. Ül, marad és 100 százalékosan behívható. Lassan kezdjük vele is az agilityt és a tanfolyamot, rég vártam már ennyire a kutyasulit. Végezetül pedig Simon megtanulta, hogy milyen is az, ha az embernek családja, falkája van, és milyen is egy gazdis kutya élete. Szóval Simon, üdv a családban! :)

Simon története vol 2.

Calais

Út haza az ázott, mosolygós Simonkával.

Változnak az idők, változik a politika, és változik az EU is. Anglia távozni készül, és ez eléggé sok kavart okoz a kutyás világ berkein belül. Angela nagyon aggódott, hogy Simont sokkal nehezebb lesz kiutaztatni 2020 márciusában hozzánk, - amikor is tervezünk kimenni a Cruft's-ra. - Mint most, amikori állás szerint úgy nézett ki, hogy Október 31. dátummal lép életbe  Brexit. Így Október végén kellene kiutaznunk Simonért Calaisba, ahova Angela hozza nekünk és még jópár gazdinak a kutyusát. Meg hánytuk vetettük a dolgot, mert anyagilag sem volt Simon egy olcsó kutya, és ezt a pénzt kifizetni október végéig se volt éppen betervezve az idei büdzsébe. Már az Angliai út ára se volt kevesebb mint 500.000 forint. Amiben persze volt nyaralás is bőven, na de na, Simon árához képest ez az összeg ehhez smafu. 

Végül osztottam szoroztam, vállaltam pár alkalom plusz tolmácsolást és rá is bólintottam Angelánál, hogy jöhet az én fekete oroszlánom. Szuper 4 napos utat terveztünk el barátokkal Calais-ig. 2 közös családi barát jött velünk, Zoli és Feri. Zoli a vezetésbe is besegített, Feri pedig lelkesen nézte velem a netflixet a hátsó ülésen és társaságával emelte az utazás fényét. Szóval első este a cél a Német - Luxemburg határ volt, és ott alvás. Ez egészesen este 7ig teljesen rendben is ment, az autó is gyönyörűen működött, mígnem Dörmi - Igen ez a mi drágalátos kis fekete autónk neve - nem döntött úgy, hogy kiiírja, hogy az akkumulátor nem tölthető. Hát nem mondanám, hogy el voltunk ragadtatva. De nem akartunk este ezen aggódni, Dörmi aksija hatalmas, tudtuk hogy - illetve reméltük - hogy másnap elindul és találunk valami szervízt a Németeknél, ahol ránéznek az autóra és majd gyorsan roboghatunk is tovább Luxemburgba. 

Dörmike

Robi és Simon

Hát ugye... Ember tervez. Az első szervízben reggel megmondták, hogy sajnos ez generátor hiba, ki kell cserélni. De a mi fiatal Audinkhoz sehol nincs alkatrész. Majd hétfőn megcsinálják. Az összes többi szervíz 2 hetet mondott rá, az audi gyári szervíz pedig 1 hetet. Nekiláttam autó bérlő helyeket nézegetni, hol tudunk sosben nézni egy autót magunknak, míg a fiúkkal egeszen délután 4ig jártunk szervízről szervízre, hátha valaki bevállalja a kocsit, a Luxemburgi városnézés már úgyis ugrott. Végül az első szervízbe vissza mentünk, ott voltak a legkedvesebbek - Dörmi tiszteletére legyen mondva, egész pénteken elfurikázott minket, egyem a zuzáját, akarom mondani generátorát, hiaba ilyen én imadom ezt az autót. Ott egy feltétel volt, szerezzünk alkatrészt. Oké jó- szereztünk, bár az se volt könnyű, hétfő reggel mehettünk azért is. Két alkatrészt is kellett venni, mert nem tudták megállíptani hogy az alváz szám szerint melyik való a mi kocsinkba. Lényeg a lényeg, váltottunk egy tonna eurot, és megvettük őket. 

Simonka első éjszalája lakásban

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Feri szülei nagyon közel, kb. fél órára laktak a városkától, ahol dekkoltunk, így az édesapja eljött értünk, és náluk laktunk 4 szuper napot. Ettünk ittunk, dínom dánom volt, szuper jó hangulatban egy gyönyörű helyen. Simonért Ferivel és az édesapjával utaztunk el másnap, így kocsit se kellett bérelni. Hideg esős időben érkezett meg, Angela megsiratta, sírtam én is a boldogságtól, és kb mindentől. Amennyi mindent megtettem én ezért a kutyáért, hogy itt legyen. Na de mindegy is. Szóval Simonka jött, látott győzött és egy szuper bátor fiú volt. Minden érdekelte, mindenkivel kedves volt, lakas furcsa volt számára, de nem félt se a padlón, se a lépcsőn, se a kocsiban. Se sehol. Simonról tudni kell, hogy sosem hagyta el a kertjét, családi életet sosem élt. Parancsokat sosem tudott, így számára ez az élet nagyon új. Na de folyt köv legközelebb. Mára írtam eleget. :) 

Simon története Vol 1.

Tegnap éjjel megérkeztünk hosszú és fáradalmas 5 napos utunkról, amikor ugyanis elmentünk Simonért. Teljes nevén Wicani Simon Templer. Miért is csípődött ő be nekem? Miért akartam importálni ismét egy kutyát, ráadásul egy kant? Most elmesélem. - Azóta eltelt 3 hónap mire a végére értem ennek a posztnak, de sebaj. Türelem posztot terem :D

Mindig fontosnak tartottam a genetikai szűréseket, de nem akartam egyikhez sem görcsösen ragaszkodni. Úgy gondoltam, hogy nem lehet csak DM mentes kanokat használni minden esetben, kell ezt máshogy is, mert különben a genetikai állomány még jobban beszűkül, a collie fajta pedig így sem áll jól ezen a téren. Plusz továbbra is ami nekem a legeslegfontosabb az a karakter, az a bizonyos collie karakter, amit nem szeretnék elveszíteni. Félreértés ne essék, beteg kutyákat sem szeretnék tenyészteni. De abban a lila ködben voltam, hogy a kutyáimmal semmi gond nincs. Mindenre szüretek, megbízható állatorvosokkal, vese, csípő, t4,  tsh, mdr1, dm. Máj gond és allergia nem jellemző a kutyáinknál, ráadásul kiváló evők is. 1-1 érzékenyebb bőrű kutyánk van de ők sem nálunka tenyészetben. A szukáink kiváló anyák, sok sok tejjel, a kanjaink jól fedeznek, jó ösztönnel maguktól. Ekkor jött azonban a pofon, hogy egy tőlem származó kutyának colobomája lett. Nem is értettem hogyan, hiszen klinikai mentesek a kutyáim. Ennek a kutyusnak ráadásul annyira colobomas a szeme, hogy a fél szemére nem lát. Teljesen elkeseredtem. Utána kiderült még egy kölykömről, hogy ugyan közel sem ennyire súlyos, de szintén colobomás.

Elkezdtem nagyon beleásni magam a vonalakba és a témákba. Aztán jött a komoly arconcsapás hogy a legtöbb állatorvos észre sem veszi a colobomat, sőt a CEA-t sem. A CEA-nak egyébként 4 fokozata van. CEA0 - Ez a valódi klinikai mentes. Na ilyen igazabol kb nincs, nagyon kevés olyan collie van aki valóban klinikai mentes, a következő fokozat a CEA1 - az az a CH. A CH nem okoz látás problémát.

De ez gyönyörűen érthetően le van írva Dr. Eördögh Réka által, így akit mélyebben érdekel az alábbi linket mindent el tud a CEA-rol olvasni:

http://allatszemesz.hu/wp-content/uploads/2019/01/CEA.pdf

Ekkor úgy döntöttem, hogy Rékával az összes létező társban és saját tulajdonban lévő kutyám leszüretem. Hálistennek majdnem mindenki rendben van, akinek pedig van, neki mikroszkópikus van, így Réka is azt mondta hogy ésszel, de ne vegyük ki a tenyésztésből. Pláne hogy a kutya DM, MDR, HD mentes a karaktere pedig csodálatos.

Ezek után, hiába van rendben viszonylag az állományom erre a betegségre. Megijedtem. Félek attól, hogy a kutyák eredményei nem helyesek, akikkel fedeztetek. Félek attól, hogy újra fogok ezzel a problémával találkozni, így úgy döntöttem erre egy megoldás van. Behozok egy CEA genetikai mentes kant. Ez közel sem egyszerű, mert nem akartam csúnya kutyát venni. Egy árva kutyát tudtam, azóta tudok kettőt - Wicani Ruby Tigert - aki tetszik, és CEA genetikai mentes. Wicani Simon Templer volt a kiszemeltem. Minden egyes fotón tetszett, úgy döntöttem, kiutazok hozzá, és megnézem élőben.




Persze nem volt ám ez se olyan könnyű, mert Angela nem akarta Simont eladni. Mondta hogy egy azok közül a kutyái közül, aki öröklakó, és nagyon értékes számára, mert Simon a mai tudásunk szerint az egyik legegészségesebb collie Európában, és még gyönyörű is. Persze én nem adtam fel. Mondtam neki, hogy kiutazunk és beszélgessünk, nem utolsó sorban pedig a kutya karakterére is kíváncsi voltam, és hogy élőben hogyan is néz ki, fog-e úgyis tetszeni. Így hát hirtelen elhatározásból nyakunkba vettük Angliát, és Augusztusban kiutaztunk a Wicani Jamboree-ra. Sosem láttam még a vidéki Angliát, hát valami fantasztikus volt, imádtam a rövidke kirándulásunk minden percét, de az egészet mégiscsak a Wicani Jamboree és Simon aranyozta be. Simon egy végtelenül kedves bújós kutya volt. 7! kan kutyával élt együtt teljes békében. Mindenkivel kedves volt, és sokkal sokkal szebb volt mint a képeken. Én tudtam amikor megláttam, hogyha világokat kell megmozgatnom ez a kutya akkor is az enyém lesz. Angela hosszas beszélgetés után beleegyezet, hogyha sors úgy akarja enyém lesz. Szülessen tőle egy gyönyörű merle kan, ha ez megtörténik, hozhatjuk Simont.

A sors nekünk kedvezett, Simon nem sak egy merle kant, hanem rögtön 3-at is adott Angelának, így meg is egyeztünk, hogy Simon Október végén jön Magyarországra. :) Simon minden elvárásomat és elképzelésemet felülmúlta, azóta a falkánk büszke bátor és gyönyörű tagja, kanokkal jól kijön, nyugodtan lehet együtt a három pasi, egy morgás nincs. A lányokért rajong, engem pedig nagyon szeret. Még rengeteget kell tanulnia, főleg arról, hogyan éljen családi kutyaként, de egyenlőre egy panaszt nem tudok rá mondani. Imádom úgy ahogy van. Örökké hálás leszek Angelának, hogy egy ilyen kutyám lehet. Simon utazásával kapcsolatos kalandokról, beilleszkedéséről és tanulásáról még mesélek sokat a későbbiekben. Számomra hihetetlenül érdekes, hogy egy kutya hogyan változik kutyából, teljes értékű családtaggá, és hogyan ismeri meg a világot és a nagyobb nyitott világot. :)

Kutyás nyaralás Vol 2.

Úszóbrigád követ engem :)

Mindenkinek más nyaralás tetszik és élvezetes. Valaki túrázni szeret, valaki heverni egész nap a napon, valaki pedig városról városra járni a múzeumokat. Én a kutyást nyaralást szeretem a legjobban. Ők adnak egy keretet a napnak. :) Murteren mindig a Slanica Campingre járunk, immár lassan 12 éve. A camping árnyas, 2 percre van gyalog a tenger és a sátorhelytől is tökéletesen látszik. A Kornati nemzeti park közepén van, és a víz egyszerűen kristály tiszta.

Ilyenkor a napjaim szinte egytől egyig ugyanúgy telnek, de pont ettől lesz nekem annyira pihentető. A normális rohanós életben manager vagyok és üzletvezető millió stressz faktorral fűszerezve, sosem tudom mikor lesz vége a napnak - kivéve amikor kutyasulis nap van, mert az szent. Szóval ilyenkor reggel korán kelek, hiszen a kutyusoknak sétálni kell, Murter partján külön van erre sétáló út, így reggel felkerekedünk, és sétálunk két órát. Ilyenkor még senki nincs a parton, minden olyan csendes és nyugis, elképesztően élvezem. Amikor már jóformán lejártuk a körünket, a kutyák is kirohangálták magukat és elvégezték minden dolgukat, akkor megyünk fürödni. Egyszerűen imádják a vizet, ki - ki a maga módján, de mindegyik pacsál vagy fél órát velem. Amikor Kimba már többet rohangál a parton, mint úszkál a vízben, elindulunk vissza a campingbe, Yasha szúrós tekintete kíséretében, aki véleményem szerint még két órán át elüldögélt volna a vízben.

Őrző kutyák este 

Ezek után irány a bolt velük, hogy megvegyük a friss pékárut és zöldséget az aznapi reggelihez. A bolt előtt leültetem őket, - nem kötöm ki! - Csak olyan kutyát viszek, aki 100 %ig megbízhatóan helyben marad, illetve ha arrébb megy annak jó oka van. A boltban egyébként körülbelül 5 percet töltök, ez egy picike bolt és általában addig nyújtogatják a nyakukat, amíg meg nem látnak engem.

Ezek után visszasétálunk, és kidőlnek 1-2 órára. Miután meg volt a reggeli és én is olvastam egy kicsit, lemegyünk a sziklákhoz is úszkálni. Ezek után lemosom őket, a campingben külön van kutyafürdető.  - Végtelenül imádom, hogy ebben a campingben annyira de annyira gondolnak a kutyásokra. :) - Ezek után estig pihi és este még egy levezető másfél órás séta alvás előtt.

Windyke kipróbálta milyen vitorlázni

Ami fantasztikus dolog, hogy a kutyák pontosan tudják, hol a mi camping részünk határa. Amikor megérkezünk egy két órán át mondogatni kell a fiatalabb generációnak, de a régi rutinos ebzetek már pontosan tudják, merre és meddig lehet menni. A camping részünk nekik is szent és sosem végzik rá a dolgukat. Mindig jelzik, ha a szokásos sétákon kívül menniük kell. Ilyenkor odaállnak ahhoz a részhez ahol el szoktuk hagyni a sátorhelyet, és kb szugerálnak engem. Ha nem veszem észre rögtön dörmögnek is. Este felé viszont már jobban figyelni kell. Napközben teljesen békések, nem védik a mi kis ideiglenes otthonunkat. De sötétben már igen. Így olyankor fokozottan kell rájuk figyelni, vagy estére eltenni őket a ketrecbe. 

Masnika büszke nagyanyjaval, Yashaval. 

Egyik este viszont majdnem történt velünk egy tragédia. Örök hálám Yasha vonalának, hogy a stabilitását olyan szinten örökíti, hogy az valami elképesztő. Mint már mondtam, 12 éve járunk Murterre, 12!. Eddig sosem történt ilyesmi velünk. A camping bejáratától 10 méterre található Murter legnagyobb strandja. Oda mi sosem járunk, mert 1. oda kutya nem mehet, 2. annyian vannak mint a Heringek, és nekünk a camping sziklás partszakasza több mint elég. Na most ezen a strandon vízi koncert volt. Mindent hallottunk a sátorhelyünkön, kb dübörgött az egész camping, de főleg az eleje, ahol mi is voltunk. Amire viszont nem számítottunk, az a 10 perces, Augusztus 20.-i szintű tűzijáték, amit leadtak. Azonnal kapcsoltam és Kimbat magamhoz szorítottam, mert tudtam, hogy ő fél. Tudtam azt is, hogyha én ott vagyok nem fog elmenni, maximum pánikolva belem bújni. Így is lett. De nem volt egyszerű a dolog, mert Masni elrohant. A camping melletti terület kb. sivatag, a sötétben pedig nem tudom, hogy találhattuk volna meg. Robi elfutott utána. Közben azon imádkoztam, hogy Yasha és Windy ne rohanjon el, és ne kezdjen el pánikolni már csak a mi reakciónkat is látva, mert képtelen lettem volna több kutyát megfogni. 

Yasha persze hozta a formáját, leült és nézte a tűzijátékot, Windy pedig befekudt az asztal alá. Ennyi. Valami hihetetlen csoda folytán Masni viszont visszajött. Robi még sehol, de Masnika megjelent és belevágta magát az ölembe. Innentől két kutyát szorongattam. Hihetetlen szerencsém volt, hogy Masni ugyan elsőre megijedt, de nem pánikolt be, volt annyi lélekjelenléte, hogy visszafusson a tűzijáték irányába, hozzánk. Ez valami elképesztő csoda, nem is tudom mennyit kellett volna keresgélnünk őt, és csak remélem, hogy megtaláltuk volna. Ha nem abba bele se akarok gondolni. Ilyenkor végtelenül hálás vagyok a sorsnak a kutyáimért és a bizalmukért, és Yasháért, akinél stabilabb colliet egyszerűen nem ismerek. Lehet, hogy nem ő a legszebb skót a világon, de az biztos, hogy nekem megtestesíti azt, ami miatt collie a collie, és ami az én örökös harcom lesz ebben a fajtában. Köszönöm drága barátom! Köszönöm!

Kutyás nyaralás Vol 1.

Sok sok éve írom már ezt a blogot saját magamnak. Azért, hogy emlékezzek és néha olyan jó visszaolvasgatni, a régi bejegyzéseket. Többen biztattak, hogy ne legyen titkos a blog, és meséljek nyíltan is a kalandjainkról. Úgyhogy azt hiszem megteszem. Ez a blog a mindennapjainkról és a kutyusainkról szól. El is kezdem a mostani nyaralásunkkal.

Jelenleg 11 kutyusunk van, nem egyszerű kiválasztani, ki az a 4 aki jöhet velünk. Igazából csak egyet kell, mert Yasha, Kimba és Windy, ők mindig jönnek jönni is fognak. Ők a stabil Horvátországi nyaralós csapatunk. :) Tavaly én döntöttem, hogy ki legyen a 4. kutya - Rory - Idén Robi döntött, így Masnikát vittük el a tengerhez.

Miért éppen Yasha-t, Kimba-t, Windyt és Masnit vittük? Mindjárt elmesélem. Alapvetően minden kutyánkat elvisszük nyaralni, mert így fair. A tengerre aszerint szoktunk szűkíteni, hogy ki az aki képes egyhuzamban, békében nyugalomban 5 órán át is heverni két séta között. Na itt Shiro ki is esett, maradt 10. Ki az, aki nem szereti annyira a vizet? Eira rühelli, Nio se rajong érte különösebben, mindkettő kiesett. Maradt 8. Hanzo kiesett, mert tavaly őt borzasztóan zavarta a sok tüske és állandóan saját magát birizgálta, maradt tehát 7. Ez innentől már nehezebb kérdés, mert a maradék 7 mind tökéletesen alkalmas arra, hogy a tengernél nyaraljon. Sütikét nem vittük, mert babás, és már nyaralt egy vízitúrán velünk :) Maradt 6. Lani be kell vallanom, annyira nem jól nevelt még, hogy el merjem vinni egy ilyen nyaralásra, így végül Rory maradt utolsónak, de Rory jött velünk túrázós nyaralásra, így őt is sikerült kiejteni. Maradtak hát 4-en.

Kimba persze egy külön nehézséget jelent, mert BARF-os. emiatt rá külön készülni kell. A Fanni Barfshopjában kaphatóak húsroládok, szuperek, nyaralásra, így abból bevásároltunk Kimbuskának minden napra egyet. Hiába Kimba kicsiny 18-19 kg-s mérete és filigrán alkata. Ettől még ő rengeteget eszik, napi 8-900 grammot lazán. :)

Úgyhogy szépen kifésültük és kifürdettük a kutyákat, nyilván a nyaralás előtt egy nappal tettem még el közel 50 kg húst a fagyasztóba, hogy nehezítsem a saját dolgom. Mindenkinek kiporciózva eltettük a játékait, a hamiját, ollót és kefét, és vártuk a reggeli indulást. Olyan érdekes, mert mindig tudják, ha nyaralni megyünk, olyan izgalommal várják az utat, hogy alig lehet pakolásnál kiimádkozni őket az autóból. Főleg Kimbát aki nagy hanggal felbújtja a falkát és elpletykálja mindenkinek mi is készül, nehogy véletlenül csönd legyen...

Imádok kutyákkal nyaralni, a 7-8 órát mindig békésen végig alusszák míg odaérünk, Murterre 12 éve járunk már, így régi ismerősként üdvözölnek ott minket és a kutyáinkat is. A camping legnagyobb sátorhelye, ami nagyon árnyas is, minden évben félre van nekünk téve, és ami a legfontosabb senki nem néz ki minket azért, mert 4 kutyussal jöttünk. Mindenki mosolyog rájuk, ahelyett hogy morogna és pofákat vágna.

Masni nem tudtuk mennyire szereti a vizet, de Kimba, Windy és Yasha kimondottan vízimádó kutyák. Yasha bemegy a vízbe és leül, ahol teheti és ki se lehet imádkozni onnan. Kimba jobban szeret csobbanni, matracozni, illetve az ölembe beülni és lebegni a vízen, talán ez az utóbbi  a kedvenc szórakozása. Volt, hogy így már el is aludt. :) Windy szeret úszni, lebegni mindent szeret :) Ő Windyke, örök bújós mosolygós csodája a földnek. :) Nála pozitívabb kutya a világon nincs. Na és jött Masnika, aki azonnal elment pacsálni, rögtön szerelmes lett a vízbe, úszott Kimbával, vagy csak álldogált, teljesen mindegy. A sziklákról ugrált be, végtelenül élvezte a tengert. Masni olyan mintha Shirot, Yashát és Windyt összegyúrták volna, benne van az anyja végtelen bújóssága, Yasha esze és Shiro pörgőssége, de azért visszafogottabban. Kétség kívül Yasha után Masni lesz az új vezér. Mára azt hiszem ennyi, holnap folyt. köv :)

Vigyázz mit kívánsz!

Bonora mondhatná sok ember, hogy problémás kutya. Igen bizonyos fokon az is, hiszen valamilyen szinten meg van kötve a kezünk. Csak olyan nyaralásra mehetünk, amire ő is jön, külön macera a szálláshely keresése ha éppen nem campingezni megyünk stb... De igazából én nem tartom őt annak. Ha van kutya, amilyet én szerettem volna, akkor Ő olyan. Volt pár kívánságom magamban, milyen kutyát is szeretnék, és igazából egy szavam sem lehet, mert Bono az a kutya, akit valaha az álmaimban elképzeltem, csak éppen teljes valójában.

Amiket szerettem volna:

1. Egygazdás legyen
2. Okos legyen
3. Hűséges legyen
4. Bárhova elvihessem, ne legyen félős
5. Naaagy legyen :D

Ezek kissé közhelyes kívánságok tudom, nehezen is tudom elmagyarázni igazán őket, de pontosan úgy valósította meg ezeket, ahogy szerettem volna. Persze Bono messzemenőleg nem tökéletes. Mérhetetlenül makacs és önfejű, kimondottan domináns, nem riad vissza attól, hogy bárkit megharapjon ha arról van szó, és utálja a gyerekeket. Rajtam kívül csak a páromnak fogad szót, minden más emberi lényt alsóbbrendű létformának tekint, kissé lassú, amit én tudom, hogy lelkesen csinál, az másoknak világfájdalomnak tűnik. De hiába, én így szeretem :)

Bonoval egyébként pontosan azért van a legtöbb baj, mert a fenti tulajdonságok rá különösen érvényesek. Persze a többi kutyára is, Hoemire is. De nem ennyire mélyen. Had magyarázzam meg. Bono egygazdás, rajtam és Robin kívül senki sem büntetheti - abból tragédia lenne -, mint már említettem nem fogad szót, és még csak nem is szereti a családunkat. És ez nem vicc, semmi más óhaj sóhaja nincs, csakhogy hagyják békén.

Okosnak is okos, nagyon gyorsan tanul, gyors felfogású, de nagyon érzékeny a hangulat változásomra, míg Hoemivel hulla fáradtan is tudok gyakorolni, vele képtelenség. Új feladatot megtanítani biztosan. Emellett a problémamegoldó képessége nagyon jó, igazi Houdini, nincs az at ajtó vagy kapu ami az útjába áll. Rengeteg emberi szót ismer, amit sosem tanítottunk neki,

Először is tudni kell, hogy mostmár egyszerre két kutyával sosem járok a suliba. Nincs értelme. Negyed annyit sem tanulnak, én pedig csak idegeskedem. Ha Hoemi habitusú kutyáim lennének csak, semmi gond nem lenne, mert Hoét be lehet tenni a kutyasuli kenneljébe, amíg dolgozunk, és ő addig békésen szunyókál, de Bono esetében ez kizárt dolog. A Népszigeti kutyasuli, ahova járunk, alapvetően jóval nagyobb, mint az átlag sulik, mégis, Bono folyamatos üvöltését még a suli másik végéből is hallom. Ha vele dolgoznék először, akkor a munka után csak büntetésként élne meg az egészet, ha pedig ő a második, akkor már teljesen kifárasztja magát, mert tényleg, jóformán csak addig hagyja abba amíg levegőt vesz. - Egyszer egy ismerősömnél kipróbáltuk meddig bírja... Náluk a kutya nem jöhetett a lakásba, mi pedig vendégségben voltunk náluk. Három ebük volt, egy láncon lévő házőrző, akitől még én is féltem, pedig alapból nem félek a kutyáktól, és két aussie. Bonot és Hoemit az auszmákok mellé tettük, de csak éjszakára, ( egyébként jó nagy helyük volt, nem egy kennelt kell elképzelni) előtte reggeltől este hatig túráztunk, majd gondoltuk a kutyák is fáradtak, nem lesz itt gond. Azt senki sem gondolta, hogy Bono, mégha fáradt is volt, nem értett egyet a helyzettel. Körülbelül 10 perc alatt talált kiutat a kennelből, úgy, hogy a másik három kutya bent maradt. Utána kővel barikádoztuk el, hogy ne tudjon kijönni onnan és meg is tiltottuk neki. Hajnali egyig üvöltött folyamatosan, majd utána csönd lett. Gondoltam magamban elaludt, de azért kinézek rá. Bono éppen az ajtó felé sündörgött, a láncos kuvaszkeverék pedig folyamatosan morgott és ugatott rá. Teljesen lefagytam, rohantunk le érte. Ezután Bono mindig fönt aludt és fönt volt velünk. Az, hogy a két méteres kerítésen hogy tudott kijönni zárt ajtó mellett, a mi napig rejtély. De megcsinálta. Ezért pontosan tudom, hogy ő addig nem hagyja abba az üvöltést, míg be nem fejezzük. Ő ilyen. Kész. Még ha csak a postára is megyek be, és meg kell várnia, már akkor is hallom, hogy kajabál.
A másik megoldásnak gondoltam, hogy akkor ott marad velem mindkét kutya edzésen, csak akkor felváltva kötöm majd ki őket. Hoeminél szintén működött a dolog. Bononál nem. Elrágni ugyan nem rágta el sosem a pórázt, de ugyanúgy hisztériázott, mintha a kennelben lett volna, ráadásul ezzel nem csak engem, de az egész agilitys társaságot is idegesítette. Így Bubu és Hoemi külön járnak suliba. Nekem pedig sokkal sokkal egyszerűbb így, mert nem kell másra koncentrálnom.

Valahol mindent el kell kezdeni, avagy a kutyáim :)

Lehet, hogy a cím kissé félreérthető, ugyanis ez a blog a kutyákról fog szólni, nem holmi kockás szoknyás megtermett férfiemberekről. Sosem gondoltam volna, hogy belevágok egy ilyen blogba, igazából azért teszem, hogy azokat az emlékeket megőrizzem, amik hozzájuk kötnek. Az idősebbik kutyámról anno kézzel írtam naplót. Még a heti élelemadagját és leírtam, és jóformán mindent ami vele kapcsolatos. Egy idő után, az emlékek leírása elmaradt, dokumentálva csak képek vannak róluk, és éppen ezért, most ismét naplót nyitok, csak ez alkalommal az interneten, mert ez még rá is fog venni arra, hogy ne lustuljam el. Ezt a blogot leginkább magamnak írom, és napló szerűen szeretném vezetni a k99 vizsgára való felkészüléseinket is, emellett a jövendőbeli kiskutyákról szeretnék írni itt, és Yasha fejlődéséről is, a tenyésztésről és a fajtáról kapcsolatos gondolataimról is és majd a jövendőbeli negyedikről, aki még meg sem született ugyan, de már most várjuk. Annyit elárulhatok, hogy collie lesz, de még minimumm egy év, mire megérkezik. Ugyan ő még csak egy gondolat, de már most szeretem. 

A blog szereplői:

 Bono

Szerintem nem létezik nála önérzetesebb és nagyképűbb kutya a világon. Hihetetlenül fenn hordja az orrát, játszani sosem hajlandó más kutyákkal, az embereket pedig úri módra elviseli, de ha teheti inkább elkerüli a simogató kezeket. Számára csak egy kétlábú létezik, viszont őt a tűzbe is követné. Bono az a kutya, aki ha bármit csinálok is, mindig figyel, mindig tudja merre vagyok, és nem lehet itthon hagyni hosszabb időre. Makacssága határtalan, így ha elutazom, akkor nem hajlandó enni, semmit az égvilágon, míg meg nem érkezem, és csak árnyéka önmagának. Viszont ő az a kutya aki  Ha kell elkapja a szomszéd rablót, ha kell motorozik, ha kell vigyorogva ül a libegőn és még élvezi is. Szereti ellmondani mindenről a véleményét, - szerencsére sosem ugatva - és imád részt venni mindenben ami velünk kapcsolatos, ő bárhova eljön, a lényeg, Én ott legyek. A félelem szó nincs a szótárában, szó szerint semmitől sem fél, akár ágyúgolyók is süvölthetnek a füle mellett, az ő nyugalmának semmi sem szabhat határt. 

Hoemi

Bono teljes ellentéte. Kicsi lányba semmi büszkeség nem szorult, ha Bono a király akkor Hoemi az udvari bolond, szegényt ugyan királylánynak szántuk, de mivel Bonoról nem mondható el, hogy különösebben rajongana a minden lében kanál kis rókáért, ezért az ő szerepe a bohóc a családban. Ő mindenre rávehető, bárhol és bármikor. Ha kell az ember háta közepére ugrik, ha kell halott kutyát játszik, ha kell, ha nem minden üveget felborogat. Féltékenysége határtalan, a nála kétszer nagyobb Bonot könnyedén arrébb taszítja ha arról van szó, és mindig addig mesterkedik, míg már semmi mást nem látunk csak őt. Emellett Hoemi szerint az élet csupa cukor és báj, soha semmi rossz nem történhet, és a világon mindenki csak Őt szereti. Az arcán lévő állandó mosolyt, amiről a nevét kapta, ha akarnánk se tudnánk letörölni a képéről.




Yasha

 Szertelen, szétfolyós, éhen kórász ugrifüles. Ez Yasha tökéletes bemutatása. Ő mindig éhes, mindig a halálán van, végtelenül hisztis kiskutya. Hoemi személyében ha nem is kaptuk meg a tenyészetünk hercegnőjét, Yasha személyében egy igazi dámát kaptunk. Rá nem elég a hercegnő kifejezés, ő egy úri kutya, Bono tökéletes párja. És a legmeglepőbb még szeretik is egymást. Yasha egy igazi megvalósult álom.